Megtanultam élvezni, hogy otthonról dolgozom. Nem kellett dugóban ülnöm, amiből Varsóban sok van. Elég volt 8:40-kor kelnem, hogy 9-kor el tudjam kezdeni a munkát. Már majdnem elfelejtettem, mire való a púder, és a kutyámmal tölthettem a kávészüneteket. Amikor felvettek a ShareSpace-hez, tudtam, hogy be kell majd járnom az irodába. Ez egyrészt izgatottsággal töltött el, másrészt kicsit vonakodtam tőle.
A változás mindig nehéz. Minél idősebb az ember, annál több időt vesz igénybe az alkalmazkodás. Az sem volt gyerekjáték, amikor a koronavírus-járvány miatt távmunkára kellett átállni. Emlékszem a karantén első napjaira Lengyelországban, amikor mindenki elkezdett otthonról dolgozni.
Úgy tűnt, nagyon lassan áramlik a kommunikáció. Másfelől volt egy olyan benyomásom, mintha mindenki folyton nekem írt volna, és azt kívántam, bár lenne még egy kezem, hogy tudjak válaszolni. Eltartott egy ideig, mire kiismertük magunkat az online kommunikációs platformok, a képernyőmegosztás és a csodás videóhátterek világában. Lehet, hogy már megfeledkeztünk róla, mert mindez mostanra hétköznapivá vált, de az elején teljes káosz uralkodott mindenütt.
Felbomlik a munka és a magánélet egyensúlya
Az első napokban nem tudtam, mikor kezdődik és mikor ér véget a munkanap. Úgy éreztem, mintha mindig a munkahelyen lennék, mert folyton érkeztek a hírek és a frissítések. Nem tudtam csak úgy lecsukni a laptopomat és abbahagyni a munkát. Amikor befejeztem a feladataimat, egyszerűen átültem a székből a kanapéra. Aztán töltöttem még egy kis időt a számítógép képernyője előtt.
Ugyanakkor idővel kiverekedtem magam ebből az egyensúly nélküli állapotból. Megtanultam gyökeret verni az itt és mostban, valamint elszakadni a munkától. Megtanultam eltenni a laptopot és elmenni sétálni ahelyett, hogy még több órát töltenék internetezéssel. Rájöttem, hogy több időm van, és elkezdem értékelni a „sminkmentes” napokat.
Természetesen hiányzott, hogy nem dolgozhatok másokkal együtt, de meg tudtam fizetni ezt az árat. Olykor még az irodába is bementem, de üresség és csend fogadott, mert a legtöbben otthon maradtak. Néha nehezen ment a home office, mert két felnőtt dolgozott és két gyerek tanult egyszerre otthon online, de így is sok előnyt fedeztem fel benne.
Azon gondolkoztam, hogy leszek képes megint ingázniA rutin újbóli átalakítása
Ezért amikor elkezdtem dolgozni a ShareSpace-nél, ismét át kellett alakítanom a teljes napi rutinomat. Az járt a fejemben, hogyan leszek rá képes. Például hogy fogok megint ingázni?
Most, hogy már csaknem két hónapot töltöttem az irodában, el kell mondanom, hogy soha többé nem akarok teljes munkaidőben otthonról dolgozni. Elkezdtem korán kelni, hogy csendesen induljon a reggel: jógázom, megsétáltatom a kutyát, megiszom a kávémat. Szeretek metrózni is, mert azzal töltöm ezt a 20 percet, hogy olvasok valamit vagy megnézem az Instagramot. És mivel az irodánk remek, kizárólag a munkámra tudok összpontosítani. Nincsenek zavaró tényezők. Nincsen mosatlan a konyhapulton. Nem hallom a hangos telefonbeszélgetéseket a szomszéd szobából.
Szintén az iroda mellett szól, hogy találkozom másokkal. Ez már majdnem olyan, mint a járvány előtti társas életem. Szemtől szemben beszélni valakivel gyorsabb, mint online üzeneteket írni, ráadásul sokkal élvezeteseb is. Ami pedig a megbeszéléseket illeti, sokkal jobban tudok koncentrálni!
Tudom, hogy nem akarok megint teljes munkaidőben otthonról dolgozniTávmunka kontra irodába járás
Természetesen időről időre értékelem a home office lehetőségét vagy azt, hogy bárhonnan dolgozhatok, de a napi rutin segít jobban végezni a munkámat és több minőségi időt szánni önmagamra. Ha világosan ki vannak jelölve a határok, jobb egyensúlyt tudok fenntartani a munka és a magánélet között. Nos, lehet, hogy a kutyám ennek annyira nem örül. De én igen.
Tudom, hogy néha muszáj otthonról dolgozni, különösen azoknak, akik kisgyereket nevelnek, vagy az egészségük miatt nem érzik magukat biztonságban. De mindenkinek azt ajánlom, ragadja meg a lehetőséget, ha a munkáltatója azt mondja, biztonságos visszatérni az irodába. Döcögősnek tűnhet a távmunka és az irodába járás közötti ismételt átállás, és az első néhány nap nehéz lehet, de egy idő után érezhető lesz a különbség.
És természetesen nem kell mindenkinek azonnal a városközpontba sietnie – szeretem, hogy reggel kevesen vannak a metrón, és nincs sor a kávéautomata előtt. De időről időre megéri bemenni az irodába, amint az újra biztonságosan tudja fogadni az embereket. Ha többet szeretnél olvasni arról, hogyan lehet biztonságosan visszatérni az irodába, a munkatársaim elárulnak róla itt néhány nagyon érdekes dolgot. Vedd fel a kapcsolatot az egyik tanácsadónkkal, hogy többet tudj meg az irodabérlési ajánlatokról és az aktuális piaci helyzetről.
